Az autóm pont ott állt meg
a házad előtt
s te a függöny mögül
boldogan mosolyogtál bele a délelőttbe
alig láttalak
de te végig engem figyeltél: vártad
hogy lassan induljak feléd
…féltem…
valami még a kocsi mellett marasztalt picit
az ajtóhoz érve már remegtem
a lépcsőházban átjárt a hideg
mélyen belém fagyasztotta az illatod
az utolsó lépcsőfokon
szemeid szótlanul égették belém
a legszebb mondatot
Legutóbbi módosítás: 2012.12.02. @ 20:44 :: Huszárné Vass Edina