Tiszai P Imre : Haza 2012

holnap két karodban fog éhen halni gyermeked ember!
ébredj végre fel!*

árokba tört létezések halott falvak között futnak

lerongyolt földek mellett, egy régen kirabolt országból

remény nélküli vakon, a holnapról már nem álmodnak,

éhük marja szájuk, szomjuk sem oltják kiszáradt kútból,

nem lázad már a halálra ítélt nincstelen rabszolga,

hallgat, mert még élni akar, ha nem is többet, pár napot,

nem épült körötte szögesdrót, de mégis be van zárva

a nyomorba, valaha volt vadsága már elpárolgott,

a politika pengéje zsebét szétmetszette, mindent

ellopott tőle, múltját, jövőjét, rá csak eső hullik

míg a kevesek lubickolnak a fényben, de hát a trend

ma ez, ha megdöglik – dobják árokba, Istent nem félik

mert ők az Istenek, nekik majd kripta épül, nyugalmuk

talán törvénybe lesz foglalva és a krematórium

ad nekik búcsút halk szép zenével és az örök álmuk

hulló fekete hamu sem zavarja, purgatórium

nem az otthonuk, mert mennyeket gyártattak a senkikkel,

 

holnap két karodban fog éhen halni gyermeked ember!

     ébredj végre fel!

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén