Czirják Jolán : Szórjad széjjel a hamvaimat!

Ma, Halottak napján – én lázadok…
Nem akarom, hogy hozzám is ki KELLJEN járni majd a temet?be!
Felesleges, és a temetkezés amúgy is csak a pénzr?l szól ma már…

Nem lehetek kukacoknak ebédje,

s hamvaimat sem emésztheti urna!

Szálljak a széllel Holdnak elébe,

hogyha a lelkem készen az útra!

 

Nincs temet?, hol enyészni akarnék –

síromat eltaposom, ha megássák…

Törjön a szárnyam bár, de a szándék,

hogy szabadulja, igázza határát…

 

Így, ha megáll a rugó, mire szívem ütemzett,

hogyha leáll tudatom, mit a lét szava zengett,

majd, ha kih?lnek az álmaim is, nosza rajta!

Szórjad széjjel a hamvaimat mosolyogva!

 

 

 

 

 

Majd ha a lelkem készen az útra,

szállok a széllel völgybe-hegyekre…

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"