*
vagyok – aki voltam – vagyok
némán hallgató, fájón konok,
aztán meg dühöngő őrült
kit halk szóval szelídítettél
mikor magadhoz öleltél,
csitítottad lázongó lelkem,
szeretve-aggódtál, féltettél,
talán legjobban magamtól,
ott, az öledben megnyugodtam
mikor elloptuk az időt és
melletted-veled-rólad álmodtam
Legutóbbi módosítás: 2012.10.10. @ 19:21 :: Tiszai P Imre