csak egy suhanás a néma csendben,
a furcsán felvillanó ölel? fényekben,
a hangtalan semmiben egy dallam,
érzem, falsul szól most, hallgattam
ezerszer, mert a hangod az, énekeled
azt a megálmodott szép történetet,
mit a kavargó apró hópihék szültek
világra, s talán az olvadó nyári h?ségek
küldték az égbe megolvadt cseppben,
csak egy suhanás a néma csendben
amit érezni enged a pillanat mikor a fények
kialszanak és a végtelen id?ben
meghalnak a létezések
