Sonkoly Éva : ÁlmodtALAK

… de te maradj

Lehet, csak álmodtalak,

rajzoltalak magamnak.

Váltottunk kedves sorokat.

 

A két csésze kávé-pillanat,

mosolyod, szemsugarad,

ölelés-emlékek…

 

Minden csak-nekem gondolat

önzésem. Így nem lehet…

Elfogytak a szavak, de te maradj.

 

Csendben átölellek,

forró, párás bőrödre lehelem,

amit nem szabad…

 

2012. június 18.

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"