Seres László : Esti lázadás

Rendért kiált brokát

selyemmel átszőtt

testtel még az ég.

Széthull a Nap aranya.

Hit és kétség gyötör.

Meddig tündököl,

mivé lesz,fény s árnyék,

ami a parázsból

megmarad.

Lázad, vagy megbékél

a sorssal végül,

s beveri ablakát,

hogy kilásson

a sötétség.

 

Minden előzmény

s következmény nélkül.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.06.08. @ 22:42 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.