Kőmüves Klára : – hang/zavar –

Fotó: Fotóház – sz_marta

 

 

 

Halkulsz, de hidd el, így is értelek,

úgy jársz bennem, mint fénykísértetek,

felém hajolsz, dörömbölsz, rúgkapálsz:

Minek teszed, ha végül ellenállsz?

 

Te jössz magad, már senki nem zavar,

mégis legyőz az első zivatar,

hisz gyönge vagy – a hősök mind azok:

Bocsásd meg azt, hogy én ma lázadok!

 

Gazdag vagyok, szelíd, de keserű,

hangját szeretve lettem hegedű –

Kezedbe fogsz, de túlölelsz talán,

hajamba túrsz csak, mintha játszanál.

 

Fáradsz, tudom, már én is halkulok,

ne hidd a szót, az úgyis mind hazug!

Szeresd a csended, azzal többet érsz,

hiszen tudod, mind nesztelen, ki fél.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))