Bakkné Szentesi Csilla : Szemfényvesztés

A fotómontázst internetes képekb?l állítottam össze..

http://youtu.be/bWsX8t_1fQM

 

Esténként lehámozza magáról
a fényt a szemérmes sötét
s a kocsmapulton hangtalan
poháralátét lesz a Nap.
Maszatos pecsétként
fut szét az alkonyat.

A sarokban félkarú rabló csattog,
miközben kereket old a remény.
Kezek matatnak üres zsebekben.
A fejekbe a mit-tegyek beég.

Magukat gáncsoló lábak
botladoznak utat tévesztve,
s az imbolygó árnyak
egy-egy korsó sör habjába
zuhannak öntudatlanul.
Lassan bealkonyul.

*
Már
horizont alá bukott a Nap,
de még mindig nem hiszik,
hogy a világ is vakít:
a Hold füstös-piszkosan
felettük hamis álmot ír.

A hajnal
kiveti magából,
aszfalton ébred a részeg indulat.
Bicska csukódik. Még vértelen.
Az id?n átüt a penész.

Ma is
takaród alatt húzódik meg
a szemfényvesztés.

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.