Radnó György : A némaságom kiáltom

2012 február
A némaságom kiáltom ki, neked világ,
rekeszem bénán zárlatosra is vált,
elhullott könnyeimből varrok patakot,
őszinte az ős-némaságom, nem hallod?
 
Lépteim szaggatott lábnyomait, viszem
kezembe göngyölve, s cserép az ékszerem.
Földbe tapostad utam, lelkem nem talál,
fulladok, s szívem kék tintán inhalál.
 
Az illatod vezet kúthoz, fürge folyam
titkod mégsem adod, s lehet zokogsz rólam,
szemembe hűs vagy, talán aurád gátom?
ne keress, jég s szesz szünteti butaságom.
 
Forró rögökkel küzdök, pólya a lábon,
ne siess, olvadok, s magam plakettálom,
lábam nyomát egyszer talán fosszílián
csodálja messziről jött robot indián.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.08. @ 15:53 :: Radnó György
Szerző Radnó György 139 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...