Marthi Anna : …

Ha egészben látnálak,

mosolykomolyan néznék rád.

Átírom: látlak, nézlek, érzem a fényed.

A képek fel?l is egyre mégy,

még vak felem is lelkedb?l merít,

tested fölösleges lehet, akkor is

figyelném szavad, ha odáig fejl?döm,

hogy többé sosem láthatlak.

Addig emberszagú éjjeleken,

veled pásztázom a végtelent, és

bizalom-pózunk is függ?leges,

hátul is látlak, neked gömbölyítem

testem-lelkemet. A holdra fájó

holdkóros szemek, vetetlen félelmek

is rezzenést vezetnek által, a romlatlan

odaadás befészkeli magát, felfedve

az ?si képet, miszerint ?k is éltek.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak