Maretics Erika : Erdő

 

Az erdő életet sóhajtó

időtlen fái alatt

egyenest a csöndbe ballagok,

titkot őrző óriások,

léptem nesze lucskos avarba

 szivárog.

Fény-árnyékból szőtt

lombok között

régmúlt álmok

kísértenek,

terebélyes bokor

szelíden utamba áll,

egymáshoz simuló ágai

súgva feleselnek.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:30 :: Adminguru

Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.