Maretics Erika : Kavics

 

Sétámon apró kavicsra léptem,

csikordulva múlt el a csönd.

Földút mellett farkasf? szerényen

dús nektárt kínálva köszönt.

A nap gyengéden perzseli hátam,

megjött az árnyékhozó nyár,

melege ölel, annyira vártam.

 

de váratlanul a kékl? égbolt

makulátlan tiszta fátylát,

az érkez? türelmetlen vihar

borús színekkel festi át.

A szél, parancsára nagy bált tart ma,

hajlongva vigadnak a fák,

leveleik rezg?-pörg? táncban,

ágat ropogtatva ropják.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.05.26. @ 10:26 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.