Sétámon apró kavicsra léptem,
csikordulva múlt el a csönd.
Földút mellett farkasf? szerényen
dús nektárt kínálva köszönt.
A nap gyengéden perzseli hátam,
megjött az árnyékhozó nyár,
melege ölel, annyira vártam.
de váratlanul a kékl? égbolt
makulátlan tiszta fátylát,
az érkez? türelmetlen vihar
borús színekkel festi át.
A szél, parancsára nagy bált tart ma,
hajlongva vigadnak a fák,
leveleik rezg?-pörg? táncban,
ágat ropogtatva ropják.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.26. @ 10:26 :: Maretics Erika