Boér Péter Pál : Folyosón

 

– Igen tisztelt bíróság, védencemmel meghökkenve vettük tudomásul, hogy egy jelentéktelen szabálysértést, bűnvádi eljárás lefolytatására tartottak érdemesnek. Tanult kollégám, gusztustalan, negyven napos, letöltendő szabadságvesztési kérését, egyenesen mélysötét aljasságnak érezzük, hiszen ő itt áll, a karrierje közepén.

Napraforgómagot, egyfolytában rágicsáló, frenetikus tehetségű művész, akit turnéjának kellős közepén, rántott értelmezhetetlen, karrierjét kettétörő, latyakos szituációba a, magát sértettnek nevező. Mi történt tulajdonképpen? Egyszerű habtéglával – enyhén megváltozott tudati állapotban – játszadozó, Celeb Sztár nevű, ismert ügyfelem, zsonglőrködött. Egyesek szerint, ezt nem lehet köztéren művelni. Nem emlékszem, egyetlen paragrafusra sem, amelyik tiltaná!

Egy ártatlan baleset kapcsán, ügyfelem kezéből, hajításszerű lendülettel kicsúszó játékszerét, a tőle harmincnégy méterre tartózkodó, végtelenül rosszindulatú, a társadalomra veszélyes egyén, bicepszével nem tudta megállítani. Ez az ember nem csak nem súlyzózik, de saját bevallása szerint – bizonyos orvosi ellenjavallatokra, és életkori meg nem felelésre hivatkozva -, nem is fekvőtámaszozik. Az ilyeneknek, természetszerűen satnya az izomzata, így nem csoda, ha felkarjának kettéroppanásával, derékba torte, jóhiszemű – szerek hatása alatt álló – védencem teljes életét. Kérném figyelembe venni, hogy módosult tudati állapotban, bizonyos dolgokat nem lehet számon kérni! Száz előadásból álló, magrágó megrágást turnézott, és a kilencvenkilencedikre már nem tudott eljutni. Egyrészt a lelki trauma, másfelől, ez a sikamlóan aljas, időrabló eljárás tette lehetetlenné. Családos ember! Közismert, Celeb Sztárnak van egy tizennégy éves fia.

Ha valamely bírói tévedés eredményeként, kiszabnák rá ezt a, kimondani is hosszú szabadságvesztést, veszélybe kerülne az élete. Hiszen, mindössze anyjával, bejárónőjükkel, nevelőnőjével, és teniszedzőjével lenne a gyermek kénytelen, ebben az életkorban hatalmas időintervallumot átszenvedni. Kis híján, anyagilag is, úthengerként lapította szét a családot, ez az egész, hiszen a turnét szervezők, gázsijának egy teljes százalékát le akarták tiltatni. A most is kint tomboló, negyvenhatezer-kétszáztizennégy – ne próbálják a számot kétségbe vonni, leírtuk őket -, rajongó nyílt levelére, és kitörő vulkán, fortyogó lávájához hasonló, bánatuk közzé tételére, a gigászi összeg megfosztástól elálltak.

A család, az ideg összeroppanás közeli állapoton rég túl van, védencem maréknyi nyugtatót szed. Nem olyan egyszerű a káros szenvedélyekről egyből lemondani! Kérném tehát, megfontolásra, emberiesség oldaláról, és egy ismert név be nem mocskolására – a Celeb Sztár névről van szó -, ügyfelem felmentését, egy kisebb korholás, és egy padlóba döngölő megszégyenítés után. A kisebb korholás, ügyfelemnek járna, amiért nem felfelé, vagy lefelé dobálta a téglát, széles jókedvében. A másik, a borzasztóan lesüllyedt mentalitású, empátia és szeretethiányos, magát alperesnek nevező, izomtalan közveszély felé. Hogy haladéktalanul kezdje el, a napi, minimum háromezer fekvőtámasz kivitelezésével, elkerülni minden hasonló helyzetet, amivel mások életét megnyomoríthatja.

 

A bíró lecsapta a menetet, és szünetet rendelt el, agyonfáradt és fárasztotta ez az egész. Részben, a védő logikus érvelésével értett egyet, másfelől, egy kisebb társadalmi réteg követelte ezt a negyven napot. Két erős nyugtató bevétele után szundításba kezdett. Senki nem ment túl messzire a tárgyalóteremtől, hiszen nyílt tárgyalás lévén, az ítéletre és a kétszáz újságíró reagálására is kíváncsiak voltak.

Piros, és zöld nyakkendős taláros, talányosan találkozott, az ódon hangulatú, kacskaringós folyosójú épület egyik zugában.

– Szia pajtás! Nem szoktunk túlságosan bratyózni, de ellenségek sem vagyunk… Azt hittem, lesül a bőr a képemről, mikor ki kellett mondanom, azt a hegyeket összeomlasztó negyven napot. Szégyellem magam! Melyikünk nem dobálózott még téglával az utcán, ugyebár? Ilyen hétköznapi marhaságért, egyáltalán nem tudom, miért kell valakit feljelenteni. Különben is, ha  labdajátékokban járatos, egyszerűen elkapja, de a hülye alperes, még erre sem volt képes! Megbocsájtasz? – kérdezte az ügyész.

– Nézd, drága tanult kolléga, mindenkor létezik kompromisszumos megoldás. Egy négy órára felfüggesztett, húsz napos szabadságvesztést, el tudok képzelni.

– Beszélek a bíróval, azt hiszem meg tudom lágyítani a szívét. A saját lelkiismeretem is sokat nyugodott. Mi következik, ezután a szégyenper után, amibe sajnos én is belekeveredtem?

– Egy öt gyerekes, szociopata nő ügye, aki nem csak a társadalomra közveszélyes, de saját gyermekeire is.  Képzeld, azzal spriccolja szembe, a sosem kettős látású, és pláne nem kettős mércéjű bíróságot, hogy el kell tartani őket! Ez egyértelmű, de nem lehet kiskorúakat – tíz, tizenkét, tizennégy, tizenöt és tizenhat éves apróságokat -, magukra hagyni, napi tizenkét, néha tizenöt órára. A hajam égnek áll a gondolattól is! Állítólag dolgozott, vagy mi… Azzal próbálkozik, hogy elhagyta a férje. Mondd, te magukra hagynád gyerekeidet?

– Magunk között? Persze! A bíróságon soha! Ha egy ilyen, végtelen rémség ezt műveli, kénytelen vagyok legalább nyolc év, letöltendő börtönt kérni.

– Ne haragudj pajti, majd hivatalból, enyhítésért szégyenítem magam. Különben, ki a fene mondta ennek a nőnek, hogy gyerekeket kell szülnie? Ha dolgozik, alkalmazzon fejenként egy bébiszittert, ne felelőtlenkedjen! Ebben azért egyetértünk, ugye?

– Így van! Közben azért végiggondoltam, muszáj lenne lejjebb taszítanunk a büntetés kiszabását.

– Figyelj, számolj cakkonpakk három évre, kérj annyit, amit rendes körülmények között, harmadolva, ennyivel megúszik. Én majd kénytelenségből teszem a dolgomat. Lehet, levisszi neki két év, nyolc hónapra, amilyen lágy szívű ez a Turka bíró.

– Te is így nevezed, folyton az orrát túrja. Igen, amilyen lágy szívű, képes, ha nem is annyival, de a kényszerű három évvel futni hagyni.

– Gyere, menjünk vissza, intézzük el ezt a felfüggesztéses, húsz napos felmentést, ami után egy életen át nem fogok tudni tükörbe nézni.

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/