Seres László : Könyörgés az emberért

Nyomtatás

(” Én dicsőítettelek téged a földönelvégeztem a munkát,

melyet énrám bíztál…” )(János e. 17 )

Atyám! Eljött az óra!

Dicsőítsd meg a Te Fiadat,

Fiad is dicsőít majd Téged,

s hull a szóm a vérző a hóra

szívbe martan, mint éjbe a pirkadat,

hogy elűzze  a sötétséget.

Adtál hatalmat s erőt,

földre küldted egyetlen Fiad,

hogy dicső neved hirdessem ott.

Adtál nyájat, hozzá legelőt

s rám bíztad, óvjam bárányaidat.

Testet adtál szellememnek, ami sosem volt.

Itt születtem e földön,

pásztorok vigyázták álmom

kietlen pusztában s igédnek

hitét véremmel hirdettem,

hogy tövises utam végig kell járnom,

születnem, meghalnom,

hogy hozzád visszatérjek.

Az EMBERÉRT könyörgök,nem a világért,

mit ott hagytamvak sötétben fenn a Golgotán.

Nevedben őrzöm ma is az embert,

mert életem neki adtam,hogy egyek legyünk,

ahogy Te bennem Atyám.

Azt kérem e végórán,

legyen minden EMBER itt velem,

lássam az ellenem vétkezőt,

mikor csillagfény borul rám,

s szemeim lehunyom fenn a kereszten…

és szeress, ahogy szerettél

a teremtés előtt.