Marthi Anna : Sedenki

 

Sedenki

 

Ki-belélegezni szavaim nélkül

– eluntak, ugyanolyanok mind -,

csak Isten arca egyre fényesebb.

Rajtam gyűl a seb, és vérzik ami tud.

Tiszta énekhangba löktelek.

Ott nem rám lelsz, de szépsében állsz.

Fáj, fáj, hogy ott nem vagyok veled.

Pedig bennem is kinyílt a sok éva virág.

Alakom ördögé, eszem a földé,

csupán lelkem tied.

De miért pont ezt engednéd szabadon,

Istenem? Hát inkább lufimód szeretsz?

Tüdőm tágul, és szorul is –

nekem tetszik ez:

gondolatok nélkül -,

átérem terekkel bélelt testedet,

és időfeneked kikacag,

humoroddal lógó orrú magamból

kiharapod szívem,

és neked – úgy tűnik –

megengedem.

 

 

Templomi

 

Dal hátán fekszem.

Ajkad pallóján szavaid

kikövezik hozzád vezető

ösvényemet. Hosszú? Rövid?

Ha az út a cél,

mit tegyek? Veled nyelem

hullámait, rezegő légbe

emelem nyakam. Hol vagy?

Sodró hiány közt, ha

felbukkansz.

Száraz fából hidad,

talpam érez, mohos

szőnyegen égi port:

régi vízió – lendületből

feszülhetsz ki

a szélben virággá,

nyomodban madárcsokor.

Az idő karcsú derekán

egy lélek kettővé vált.

Homokóra szíja elszorít.

A fent és lent külön.

Fejben találkozik.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.03.08. @ 18:26 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak