dudás sándor : Az Angyalcímeres V.

Feljegyzéseimb?l:

 

Dudás István (unokabátyám):

„Az újszilvási úttör?csapat 1948 ?szén alakult meg, amikor egy fiatal tanító, Czétényi Gyula került ide tanítani. Nagy újság volt ez, hiszen a mai Újszilvás akkor még Tápiógyörgyéhez és Tápiószeléhez tartozott.

Jó id?ben sokan még mezítláb jártunk iskolába. Budapestr?l falu-járók jöttek minden vasárnap, s velük néhány úttör?, valódi egyenruhában. Nem gy?ztük csodálni ?ket. ?k tanítottak meg az akkori úttör?-indulóra: ‘Kékselyem a lobogónk.’

Csapatunk neve: Széchenyi István úttör?csapat. Hamarosan megalakultak a rajok és ?rsök. Minden ?rsnek volt ?rsi fala. A mi ?rsi nevünk Fegyelem ?rs volt. Az úttör?-élet megindulásában tanítóinkon kívül a Pajtás újság sok hasznos ötlettel segített bennünket. Bemutatta a már több éve tevékenyked? budapesti csoportokat. Egyre több híradás jelent meg a vidéki városokban és falvakban megalakult ?rsökr?l.

Mi volt azokban az id?kben a legfontosabb feladatunk? Els?sorban a tanulás. Már akkor megalakultak a tanulópárok. Ennek eredményeképpen év végére több pajtás javított a tanulmányi eredményén. A másik feladatunk a hiányzások megszüntetése, vagy legalább a csökkentése. Bizony, akkor még élt a régi szemlélet a szül?kben, hogy elég a négy osztály és ötödikben már nagyon sokan hiányoztak. Különösen nálunk, mint írtam is, szinte tanyavilágban éltünk. Csoportosan mentünk a szül?khöz agitálni, és mi örültünk a legkisebb sikernek is.

Már akkoriban is volt vasgy?jtés. „Ócskásoknak” nevezett bennünket sok feln?tt, amikor mentünk vasat gy?jteni. Nem tör?dtünk a megjegyzésekkel, hanem vidáman, dalolva mentünk tovább. Na és a kalászgy?jtés! Aratás idején kimentünk a tarlóra, és felszedtük a kalászokat. A feln?tteknek ez is furcsa volt eleinte, de kezdtek hozzászokni. Utóbb már azon sem csodálkoztak, hogy begy?jtöttük a cserebogarakat, burgonyabogarakat, hernyófészkeket, anyarozst, mákgubót is.

Sok szép élményt jelentett a színjátszó-csoport. Rádió alig volt a faluban, minden jelesebb ünnepre el?rukkoltunk valamilyen m?sorral. Villany híján, esténként petróleumlámpánál tartottuk a próbákat. Els? sikerünket Pet?fi Apostolának el?adásával arattuk.

Tevékenységünknek híre ment a járásban, s?t azon túl is. Ugyanis rendszeresen tudósítottam a Pajtás újságot minden eseményr?l. Amikor megkaptam a tudósítási igazolványt, országos viszonylatban a tizenötödik voltam.

A szorgalmas munkáért nem maradt el a jutalom sem. 1950-ben Csillebércen nyaralhattam. Jellemz? az akkori falusi maradiságra, hogy szüleimet le akarták beszélni, hogy elengedjenek erre a táborozásra, és majdnem sikerült. Pedig micsoda élményben volt részünk!”

 

ââ?â?¬ A Kapitánytanya. Ugye, szomorú látvány? Nézze csak, Fuit úr, beszakadt tet?, kid?lt falak… Kell ehhez kommentár?

Évente itt tartunk majálist. Bay Sanyi szónokol ââ?â?¬ újabban Petrányi Csaba. Szoó Bandi igazán nyeregben: felnyithatja a lezárt artézi kutat. Kezd?dhet a f?z?verseny! Gyanítom, az idén se Kovács Pista nyer. Ett?l függetlenül, jót kavar. A gyerekek különböz? játékokban vetélkednek, múlik a nap. Újabb évig holt vidék… Nem túl régen ide jártunk postára, boltba, tejcsarnokba. Postamester Feri bácsi, G?z Géza bácsi, a boltos, a tejes Balázs Jóska bácsi… emlékszünk még, középkorúak, rájuk? A hosszú épület mögött kis kocsma, Lázók Pali a pult mögött…

És a távolabbi id?ben éltek?!

A szomszédban tartotta lázító beszédét Dózsa, a „parasztkirály”. Lázító beszéd? Legégbekiáltóbb igazság volt. Akkor.

Mi történt erre felénk a Rákóczi-szabadságharc idején?

És 1848-49 dics? napjaiban?

Semmi emlékünk? Egy honvédlevél, egy zászló? Kard, csákó? Szétnéztünk a padlásokon?

Nem láttak erre bujdosó honvédot?

Ál-Pet?fit sem?

Úgy látszik nem. Csak az 1850-es évek után kezdtek betelepülni az els? lakosok…

  

Feljegyzéseimb?l:

 

Gergely Józsi bátyám meséli:

„(Józsi bátyám az 1956-os Forradalom alatt Abony katonai parancsnoka. Fels?bb utasítást megtagadva, nem lövetett a tüntet?k közé. A rábízott katonákat civilbe öltöztette. A Forradalom és Szabadságharc leverése után elítélték. A rendszerváltáskor rehabilitálták. Gondolkodásáról sokat elárul síremlékük felirata, amit szeretett felesége fölé emeltetett: ’Az Istenre kérlek, ne bántsátok az embereket.’)”

 

ââ?â?¬ Egyetértek: 1850 el?tt nem lakták Újszilvás területét. ?sid?k óta legel?nek használt pusztaság ez a vidék. Beszédes határnevek: Göbölyjárás, S?reg, Farmos. Az abonyi és a bicskei úton terelték az állatokat Szelére, s onnan tovább Pestre, külföldre. A Tiszántúlról is! Vezsenynél, Várkonynál gázló volt a Tiszán. A kanyarulatos folyón egyes helyeken visszafelé folyt a víz. Kijárt út volt ez; Szele az állat-vásároknak köszönhette fejl?dését, jelent?ségét. A vasút kiépítése után elvesztette ezt a befolyását. 1860 után kezd?dtek ide, Jegesbe, Györgye külterületére a betelepülések ââ?â?¬ válaszol kérdésemre Gergely József úr. Dolgozószobájában ülünk. Szabályos iroda ez, íróasztal, telefon. Józsi bácsi ma sem tétlenkedik. Azt hiszem, nem kell ?t bemutatnom a Krónikás olvasóinak.

Témánk: Újszilvás története. A betelepülésekt?l kezdjük.

ââ?â?¬ A császár elvesztette a háborút. (A francia-olasz csapatok 1859. jún. 4-én Mageszta, jún. 24-én Solferinó mellett dönt? csapást mértek Ausztriára. Július 11-én azonban III. Napóleon és Ferenc József fegyverszünetet kötött.) Tartozásai fejében a császár kénytelen lemondani az Urbáriumról ââ?â?¬ folytatta Józsi bácsi. A kiegyezéssel jött a külföldi t?ke; bankokba fektették a pénzt. A bankok pedig jelzálogkölcsönt adtak földvásárlásokra. Meglovagolták, akik tehették a konjunktúrát. Az Ábrahámtelken (beszédes név!) a zsidók dohányt termesztettek. Kelend? volt: cigarettához. Az állam felvásárolta a dohányt, jött a pénz. Munkát adott, jöttek az emberek. F?ként a Jászságból, de máshonnan is. Ezek nem zsellérek, vállalkozók voltak. Megegyezés szerint dolgoztak. A spórolt pénzb?l vettek aztán Jegesben olcsó telket. Helyben volt homok, agyag, vályogot vetettek, építkeztek.

ââ?â?¬ Mindig úgy képzeltem, el?bb a Györgyey-kastély, a lóistálló épült meg, artézi kutat fúrtak, és csak ezután, mint es? után a gombák, szaporodtak el a parasztházak.

ââ?â?¬ Hol van az még! Jegest, az Abonyi úttól a Bicskei útig Kossuth titkára birtokolta. Úgy hívták: Rákóczy János. (Hogy is van a Madách-életrajzban? „1851-ben pedig parócai birtokának erdészházában rejtegette a halálra ítélt Rákóczy Jánost, aki a forradalmi id?kben Kossuth titkára volt. Feljelentették. 1852. aug. 20-án Madáchot Csesztvén letartóztatták, s vasra verve Pozsonyba szállították.”) ? ââ?â?¬ folytatta Józsi bácsi ââ?â?¬ követte a Kormányzót a szám?zetésbe, Turinba. Vissza nem jöhetett, földjét eladta. Telkeknek kimérve a közügynek tett szolgálatot. Értékesebb az egy-tagba maradt föld… Kés?bb, mint sz?l?m?velésre alkalmas földnek, felment az értéke. Ez akkor következett be, amikor az állattenyésztést felváltó szemtermelés válságba került; roppant mennyiség? tengerentúli gabona árasztotta el az európai piacokat, letörve a magas árakat. A kisebb földbirtokok, uradalmak tönkrementek. Ezt még tetézte a filoxéria. Tudod, mi a filoxéria? Sz?l?tet?. Eleszi a gyümölcsöt, levelet. Nálunk a sz?l? gyökerét. A Dunántúlon, a hegyvidéken kipusztult a sz?l?. Ekkor az Alföldön telepítettek. Ábrahámtelken, Jegesben, Újföldön, Kláratelepen. A homokon felvirágzott a sz?l?kultúra! Ezután, az újból visszatért külföldi t?ke gyárakba fektetett, a közlekedés, a kereskedelem finanszírozására adott pénzt. 1880 után járunk. Ábrahámtelek birtokosa Györgyey Illésre magyarosítja nevét. Gyermekei, László Farmoson, Lajos Ábrahámtelken. A Pincegazdaság közelében intéz?i lakás épült, ebben lett 1947-t?l az iskola. Ezután a sz?l? adott munkát a népnek. A vasút a zöldség- és gyümölcstermesztésnek kedvezett: „bevitték” Pestre a termést. A század végére benépesültek a puszták. El?bb Jeges, Sz?rös puszta… Nem jól mondják! Szeres puszta. A szer? Közvetlen az út mellett, az útra mer?legesen, több helységb?l álló építmény. Els? oldalát él?fákból, sövényb?l, deszkákból tákolták. A helyiségekben két kijárat volt. Egy az útra, másik a következ? helyiségbe. Szortírozták az állatokat, úgy hajtották tovább. Szeres puszta. Jön a nagyk?rösi ember. „Hogy hívják ezt a pusztát?” „Szeres puszta.” „Sz?rös puszta?” Mert a nagyk?rösi ember ?z? nyelvjárásban beszél, úgy adta tovább. A többi hallja, s így mondja; rajta ragadt a csúfnév. Bicskáztak is emiatt nemegyszer.

ââ?â?¬ Józsi bácsi! 1860 el?tt egyáltalán nem lakták e helyet?

ââ?â?¬ Az els? lakók: két szökevény, akik a szabadságharcban vettek részt és a felel?sségre vonás el?l ide, a pusztába szöktek, ahol nem keresték ?ket. Ezt dédapám egyik tiszttársától tudjuk. Dédapám dandártábornoki rangig vitte. Nagyapám itt született Jegesben 1870-ben. Apám itt élt. Én, a fiaim, lányom. Unokáim. Ismertem apádat, nagyapádat. ââ?â?¬ Feláll íróasztalától, „kincses szobájából” fénymásolt lapokkal, könyvvel tér vissza.

ââ?â?¬ Apád? Emlékszem, 1938-ban csinált nekem bocskort. Lerajzolt valamit, ha papír nem akadt, ajtóra, falra. Nem hallott. Vizuálisan fejezte ki magát. Ezért rajzolt. Kevesek értették meg ?t igazából. Azt látták: tud rajzolni, de miért rajzol, okkal, ok nélkül, ezen nem gondolkoztak. A kocsmában Füleki Jancsi összeverekedett Szarvas Jóskával. Apád is ott volt a kocsmában. Bevitték ?ket a csend?rségre, Györgyére. Ott jól ellátták a két bajkever? baját! Apád pedig egy papírra egymás után rajzolta a történteket. Ki kezdte, mit csinált a másik, így tovább. Még a kocsmában mulatókat is fel lehetett ismerni a rajzokon!

Kézmozdulattal jelzi: telefoncsörgés. Jó tíz percig beszél valakivel.

ââ?â?¬ A faluról írt sorozatomról van észrevétele?

ââ?â?¬ A harangot ellopták. A márciusi írásodban kérded hová lett? Ellopták. A Tápiógyörgyét?l kelet-délkeletre fekv? Árpád-kori település neve ismert: Megyer. Azt írtad, nem tudjuk. Tudjuk. Azt is, mikor pusztult el. 1552. szeptember 4. után, a Szolnokról Eger ellen induló török sereg el?l elmenekült a nép. A törökök a Zagyva árterületét kikerülve, a Jászföldeken vonultak át. A templomot a háború alatt kezdték építeni, 1947-48-ban fejez?dött be. El?tte a református templom készült el.

ââ?â?¬ Az újabb fejezetben Fuit úrral a Kapitánytanyáról indulunk. Apropó, Kapitány tanya…

ââ?â?¬ Egy Abonyba vezényelt osztrák kapitány ide n?sült. Magyar n?t vett el. Az Újföldi részen vett földet, épített tanyát. Ott éltek, gazdálkodtak. A kapitány egyik csatában elesett, özvegyet, két fiút hagyott árván. ’45-ben elvették t?lük is a földet, tanyát. A nép egyszer?en Kapitánytanyának, Kapitányföldeknek nevezte a majort, és a hozzá vásárolt földrészt. Az artézi kutakat ’45 után fúrták: Kapitánytanyán; Jegesben. A jegesi iskola? Egy id?ben épült a parcelláival és az újföldivel, 1927-28-ban. Francia támogatással. Els? volt az Alkotmány utcai. 1912-ben már fennállt.

Sok minden szóba került még. Józsi bácsi azóta ââ?â?¬ úgy tudom ââ?â?¬ magnóra mondta ezeket az adatokat. Ugyanis egy szilvási hölgy, Sági Norberta szakdolgozatot fog írni Újszilvás történetér?l. Ebb?l államvizsgázik. Nem csak szurkolunk Bettikének…

ââ?â?¬ Józsi bácsi! Nem akarja megírni az emlékeit?

ââ?â?¬ Hát… lehet.

ââ?â?¬ A dokumentumokat ne adja ki a kezéb?l, elkallódhat. A falumúzeumnak odaadnám… Köszönöm a beszélgetést, Józsi bácsi. Talán a többit is tollam hegyére t?zöm egyszer…

 

(folyt.)

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 763 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.