Böröczki Mihály - Mityka : Vakondország

Nyomtatás

Vakondtúrásos ország,

hogy boronálja sorsát

szíve vízszintesére?

És hogy lesz a foszlottság

sárgálló búzakéve?

S mi lesz a Góliáttal,

ha izma-feszült háttal

küzd törpék birodalmán,

ki pörget jó beszédet,

ki vet a rosszba szépet,

s ki szédül meg hatalmán?

Mi kéz-kézbe fogódzunk,

magunkba hallgatózunk,

becsülve még a morzsát!

Jaj, vetni lenne kedvünk,

de beléd minek vessünk

vakondtúrásos ország?

Ritmust és dalt felejtünk,

parancsos rajtra lejtünk,

kikezd bennünk a kórság,

pénzt teszünk a vonóba,

Istennel leszünk jóba,

szőjük szemfedőnk gyolcsát.

Vagyunk jó ezer éve,

gúzst kötve, gúzsba téve,

s Alpok, Kárpátok alján

a talp marad – a talpán!

Szél fútta szerte népünk,

e körbebolygón élünk,

nem izgat bennünk nagyság,

de büszkén vagyunk itthon

vakondtúrásainkon,

s úgy hívják – Magyarország.