egy isteni kalandjáték mítosza
Titánok egének sarkában
szárnyas óriás csámcsog,
karja ostor, vad szelet kavar,
ajkán kivérzett átok.
Tizenkét isten, úr a hegyen
örök ifjúság tején,
csak Baldurt égeti félelem
a semmi leheletén.
Madárnyálból font kötélhágcsón
araszol a varázslat.
Halált hoz er?tlen, vak Hödur,
Baldurra dob egy ágat.
Hiába harap aranyalmát,
Loki bosszúja végzet,
fagyöngy sebzi halálra,
megmételyezik a férgek.
Lángol a hajó, a test hideg,
kedvese szíve szakad.
Hel hatalmán gyengül a démon,
lapul a háló alatt.
Megroggyan a csend, sziklába fúl,
csapdát feszít Thor keze.
Földig ér a gonoszság szája,
száraz a Nap gyökere.
Mérlegen a Föld, a t?z remeg,
vihart kavar az ördög,
szent ürüléket köpköd a mély,
s egy távoli hang zengi:
Megint teremtésre készülök
Legutóbbi módosítás: 2012.02.13. @ 12:57 :: csontos marta
