Bakkné Szentesi Csilla : Fogom a kezed

*

 

Mikor az este lámpásokat gyújt,

a pirkadattal az éjjel elcsitul,

mikor a hajnal arcodra simul

mosolyodtól a Nap is elpirul:

 

Én ott leszek veled,

és úgy, mint most

fogom a kezed.

 

 

Mikor fáradtan este

mellém lerogysz,

de némán még

rám mosolyogsz,

mikor nem mondod

soha azt nekem,

hogy eltékozoltam

az életed:

 

Én ott leszek veled,

és úgy, mint most

fogom a kezed.

 

 

Mikor a boldog órák már

üveggyönggyé zsugorodnak,

majd ezek újra, meg újra

halványan kigyúlnak,

mikor a gyermekünk lesz több,

mint az egész életünk:

 

Én ott leszek veled,

és úgy, mint most

fogom a kezed.

 

 

Mikor hajunkat már

csak a holdfény festi át,

s a zúgó őszi szél

sem hoz romantikát,

mikor egy néma perc

lesz örökkévaló,

utolsó sóhajod

számomra útravaló,

 

mikor a szép emlékek is

csak a szívemet marják,

mikor az illatok, virágok

tested betakarják:

 

Én ott leszek veled,

és úgy, mint most

fogom a kezed.

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.