Marthi Anna : munka

veled sem lenne könny? az életem
most mégis azt képzelem
megvédenél ha a világ
bambán bámulna szemembe
és a tömegek tömegként fürkésznek
a pultos lány forró jegeskávét ad
mert a mosatlan poharak közt
lassan elveszíti taposó malomban
is csinos kinézetét – pedig nem
a kavicsokat festjük
és minden gyerek ügyes
bár van aki a festéket úgy
használja mintha fogkrémet
szeretne kinyomni a büdös
világ hátha elt?nne alá

és akkor minden fehér és

mentaillatú lehetne végre

Legutóbbi módosítás: 2011.08.07. @ 08:46 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak