F?szálvégi harmatgyönggyé álmodja magát a hajnal, lábujjhegyen surran fényfátyolköpenyben, halkan, nyomán csak csend – nem hajlik ág, nem susog rét, mikor arany korongunk fentr?l rányitja szemét.
Legutóbbi módosítás: 2011.08.05. @ 00:51 :: Havas Éva
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel.
Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin...
Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))