szobányi sötétet
önt ránk az éjfél
kint csak
holdfény húrja zenél
még távol futkároz
a hajnali szél
ablakon benéz
tegnapi álmom
ajkán mosollyal
oson tova
lépte neszét
beissza az éjszaka
szekrényben
vállfán lóg
elny?tt magányom
lassan feledem
– pók szövi be –
hajnallal surran
az „ittvagy” öröme
