Boér Péter Pál : Ropjuk, Rozi!

Ropjuk Rozi! Sárgállik előttem a buli szivárványa. Táncolni akarok, csábos derekú vacok testvérem! Hallod a zenét, ahogy dübörgi a víztükör? Sapkámat félredobva pörgetlek, forgatlak gyönyörűségem! Megbolondítasz,  látom te is megőrülsz látványomtól, nem bírok magammal. Fordulj kettőt virágom, Rozi, bolondul pörgő Béla barátommal is, addig én twistelek Micike szépszárnyú gyönyörével. Ömlik a talpalávaló!

Emlékszel? Én nagyon homályosan, mert most csak a buli örömére tudok figyelni, de olyan hülyék voltunk, hogy dagadtra zabáltuk magunkat, ott lenn a padmalyban,

egy üregben hasalva éveken át. Hacsak meg nem evett egy jókora sügér, vagy egy kecses béka. Megúsztuk és milyen hülyék voltunk, nem buliztunk, csak hasaltunk, mint valami lebénított megkergültek. Ettünk nyugodtan, a víztükörről alig volt halvány fogalmunk. Meg súgom, nekem semmi, nem is tudtam, hogy van. És most végre nézd, milyen szép lettél! Azt hiszem én is jóképű, stramm gyerek lettem, abból a kövér, fekve evőből.

Rozikám menj már végre, fordulj mással is! Te is olyan voltál, hogy eszembe nem jutott volna, nem hogy táncolni, még beszélgetni sem veled.

Most valami kiszabadított a bénult tudatú, eszméletlen kérésztelenségből és feldobott ide, ebbe a böhöm nagy táncterembe, ahol ha jobban osztjuk magunkat,

éveken át rophattuk volna, rohamsisak nélkül.

Micikét is megpörgettem, meg Sacikát is. Rozi merre vagy? Kit érdekel, bulizzunk gyerekek! A régi, pondrókori rossz szokás, a zabálás, végre kiment belőlünk.

Huncut szemed kacsintása nélkül is félredobnám örökre, de elég ha rám nézel, már pörgetni akarok és látom te is Rozi. Tűzben pörgünk itt a víz felett, remek

zenére, nem esetlen totyogósat, hanem kérészhez méltó okosat. Adjak egy cuppanósat? Hoppá, hol a szám? De minek is az nekem, különben sem akarok zabálni, csak ropni és vigadni, meg pörgetni téged, forogni veled. Látom, te sem akarsz egyebet. Hogy hull a nap, onnan fentről, amit csak nagyon rövid ideje ismerünk.

A bajom, mi? Mindenesetre nagyon jók a szervezők, a táncterem parkettje, csillog. A víztükör és ez az egyenletesen hulló, mosolyszemüvegű, ritka szép dekoráció, még jobban pezsdít. A francba, nem nagyon hallom a zenét. Rozi, hol a fészkes fenében vagy? Nem baj, keressük Micikét, Sacikát, Jucikát, vagyunk itt még bőven.

Gábor, Béla, hol vagytok? Fiúk, lányok, ne ostobáskodjatok, a buli tart! Épp most duplázódott meg, vagy lefeleződött? Nem tudom, de még mindig

szivárványokat látok a – homályos, fullasztóan buborékoló – zajban. Szólni kellene a zeneszolgáltatóknak, hogy romlik a minőség. Érdekes a dekorációk is egyre ritkábbak, de milyen szép a parkett! Teli van, csak rosszul látok. Vajon mivel? Azért sem nézem meg közelről, én még ropni szeretném úgy száz évig, vagy kettőig. Annyit aludtunk ott a padmalyban, az üregeinkben. Nekem most semmi kedvem hozzá, de egyre álmosabb vagyok. Megyek lefekszem, úgy látom a parkett gyönyörűen alkalmas rá. Odaheveredem, egy picit szundítok, aztán folytatom, ahogy csak belefér. Majd ropjuk Rozival, vagy mással, kit érdekel.

Most menjetek a szöcske padmalyú kövecsek közé, én recébe font hajú Rozimmal akarok álmodni egy nagyot és utána… Mit is akarok utána csinálni? Utána… Nem érdekes, most csak aludni akarok. Majd ha felébredtem, akkor… Na mi lesz akkor? Hűha, úgy látom Rozi is elaludt, nem zajongok tovább. Remek szervezés, a padló ringatózik, hogy jobban aludjunk. Ha jól látom már senki sem táncol, de ilyen egy rendes buli, ropjuk majd ébredés után! na szundi-bundi. Robi sem beszél többet,

a körkörös alvás, pereméről berántotta és koncentrikus körökön keresztül nyomta a közép felé, egyre közelebb, aztán elérte a közepet és aludt mint a többi.

Himbálózva, szétterülve, buli után kimerülve, örökre…

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/