Vádollak!
Vádollak én a fátylatlan csendben,
Rémület ég majd b?nös szívedben,
Vádollak én, amíg csak élek,
B?neid tükrében meghal a lélek.
Én leszek majdan a tükör maga,
Homályos szóval a hóhér fonala,
Vádollak én, mint ha szól a nóta,
És gúnyos tömegek kacagnak róla.
Vádollak én majd névtelen szóval,
Vádollak én a gúnyos lasszóval,
Vádollak majd vidám zenével,
és vádolni foglak koboldmesével.
Vádollak majd a csillagok dalával,
Vádollak a szavak gyémántragyogásával,
Bármerre fordulsz, mindenhol megtalálsz,
Kívánni fogod majd a megváltó, jó halált.
Néha elég a vád is, nem kell a büntetés.
B?neidet tudva elég a tüntetés,
Addig vádollak, míg rád ül a gy?lölet,
Amíg gonoszságod egészen eltemet.
Csillog majd tebenned, mindenhol megtalál,
Lelkedet, elmédet éri a rút halál,
Magadat emészted, a b?nöd feléget,
És nem kiálthatsz te sohase ELÉG! -et.
Nem tehetsz semmit, mert tudod azt jól,
Soha nem bújhatsz a névtelen vád alól,
Hisz ahhoz fel kell venned a b?nödet,
Mint a kisinget vette valaha gyermeked.
Felvenned nem lehet, így csak égsz a b?nben,
Néma váddal szemben, te alja, te h?tlen!
Viseled majd görcsben, mint sz?k, rongy ruhát,
És megfojt majd téged a gonosz, rút magány.
Te leszel majd hóhérod tenmagad.
Lelked és elméd egyformán megtagad.
Összetöri mindkett?t a sok viselt gazság,
Míg írók tollában ott az igazság.
Vádollak azzal, hogy meg se látlak,
és akik látnak, b?nösnek találnak.
Egyet kérdek még a fekete csendben:
Magadat gy?lölöd, vagy valóban engem?
——————————–
Ragrímes, szóismétl?s, láthatólag nem tudtad lezárni sem, nincs íve, körbe sem jár, naplóba javaslom.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.21. @ 09:15 :: Markos Klára
