dudás sándor : TEREFERE ERRŐL-ARRL

Dudás Sándor riportja Rózsa Ibolyával *

 

 

 

 

Ha emlékeim nem csalnak, de ha mégis, nem vészes a lényeg szempontjából: Rózsa Ibolyát személyesen először kettőezer–kilenc augusztusának elején, Szegeden láttam. Azóta több találkozónkon szerepelt, saját és mások versének elszavalásával és prózák felolvasásával, színjátékkal örvendeztetve meg hallgatóságát. Temperamentumos, kedves, örökké vidám(ságot mutató) egyénisége sok Toronylakó–társnak szimpatikus, szeretetre méltó. Arra gondoltam, e riport által közelebb kerülünk az emberhez…

 

– „…volt egyszer egy barátság – amely még most is tart – Kemenes Kálmán költő és René Bonnerjea nyelvészprofesszor között, miből művészeti kapcsolat is született, versfordítások, könyvkiadások…” Örömmel olvastuk az ismertetőben: Te is szerepelsz pár verseddel legújabb fordítás kötetükben, a Túl az Óperencián címűben. Hogy kerül a csizma ablakba?

 

– A kötetben a “Tízek Társasága” tagjainak verseit fordította René professzor. Közéjük tavaly kerültem Kurkó Éva költőtársunk ajánlására. Több antológiában együtt jelentek meg írásaink. Közös ismerősünk Vesztergom Andrea, akinek nevét jobban ismerik itt a Toronyban.

 

– Naplódban ugyan írtál az estről, de mi az, amit utólag úgy érzel, kihagytál? Mi maradt a hangulatból mára, milyen tanulság fogalmazódott meg benned az est kapcsán?

 

– Szíves kérdésedre válaszolva, tényleg kimaradt egy fontos dolog, mert Kurkó Évi verseit el szerettem volna kérni, hogy elhozzam ide az olvasóknak a Toronyba, de ez most picit késik, ám pótolom hamarosan!

Az est kapcsán sok–sok dolog megfogalmazódott bennem, mert számomra ez egy különösen nevezetes nap lett, pláne az érdeklődés miatt… Azonban végtelen tiszteletem a nyelvészprofesszornak, aki kilencvenhat évesen fordította le angol nyelvre a verseket!

 

– Van nekem egy 2000. év karácsonyára megjelent antológiám, két közeli rokonom fizetett jó pénzt rossz írásáért, jó vastag könyv, már kétszer elejtettem olvasás közben… miután találkoztam benne a neveddel… Szeretsz másokkal együtt jelen lenni? Ez a mostani hányadik antológia–szereplésed?

 

– Nem számolom ez már hányadik megjelenés, amióta Csukás Istvántól jó jellemzést kaptam, amikor Nemere Istvánnal és Veress Miklóssal első díjasnak ítélték a verseimet a Világóceán Kiadó pályázatán 2006–ban…

 

– Nem gondolsz saját kötetre?

 

– A saját kötethez sok pénz kell…

 

– Beszéljünk a kerámiáról. Ugye ez egy nagyon egyszerű szakma, fog az ember némi agyagot, megvizeli, rácsapja a korongra, némi tekerés, nyúlkálás, és már kész is az akármi. Melyik művelet a kedvenced? Kancsó, dísztányér, netán más ötletes alak?

 

– Nos, vicces vagy, lehetne éppen vizelni is az agyagot… én inkább vizezem! Nincs kedvenc művelet, ez egy folyamat, amíg elkészül, nem lehet különválasztani. Mostanság inkább figurás gyertyatartókat készítek; meg amilyent kérnek.

 

– Utána ki kell égetni, festeni… Mi dönti el, hogy fényesre vagy mattra festesz valamit?

 

– Én döntöm el.

 

– Honnan lehet beszerezni a szükséges anyagot, festéket?

 

– Kerámiaboltban.

 

– Gondolom, alkotói pályád során több százra tehető figurát, falikerámiát, korsót, vázát, tálat, váza formájú alakot készítettél. Hogyan függ össze az edények és a kerámiák formája?

 

– Sehogy. Amíg a férjemmel együtt dolgoztunk, addig a konyhai edényekre helyeztük a hangsúlyt. Ma már külön dolgozunk…

 

– Hány kiállításod volt kerámiatárgyakból? Melyik a legemlékezetesebb?

 

– Eddig önálló kiállításom csak egy volt. A következőt szeptemberre tervezem, szép ősz végi születésnapozással.

 

– Valami emlékezetes sztorit megosztanál velünk?

 

– Kérlek. Nemrég baráti beszélgetésre más városba utaztam. Főképp az irodalomról esett szó, de minden másról is. Nem szokásom üres kézzel érkezni sehová sem, ezért vittem pár apró ajándékot, meg ne kérdezd, hogy kerámiát–e, hiszen természetes. Kedves barátom szintén viszonozni szerette volna a figyelmességet és bényúlt óriási táskájába s rögvest kivett belőle egy nekem szánt gyönyörűséget, amelyet azóta is őrzök, mert ilyen ajándékot nem mindennap kap ám az ember lánya! Ez pedig nem volt más, mint – az ő szakmájához illőn – egy félcolos csapfelsőrész! Ettől eredetibb dolgot adjon nekem az életben valaki! Nem fog sikerülni…

 

– Az írás és az agyagozás végigkíséri életedet. Van még valami, amit kedvtelésből csinálsz? Zenehallgatás? Film? Tévé?

 

– Hmmm. Tévét nagyon ritkán, filmet sem, zenét igen s amit még szívesen, az nem publikus…

 

– Általában hogyan telik egy napod?

 

– Vidáman!

 

– A családról lehet pár szót?

 

– Család? Persze, ahogy a nagykönyvben megírták, s ahogyan nálunk Vásárhelyön mondják: “Előbb a pesztra, utána a gyerök!” Első szülöttem a leányka, a második a legényke, gyönyörű szép nevükkel: Emőke és Bendegúz.

 

– A napokban írtál verset kétéves „lakhelyedről”, mit jelent Neked a Héttorony?

 

– Sokat! Barátságokat, jó együttléteket a Torony–estek alkalmával, múzsát, szeretetet, írásokat. Kell még több?

 

– Hogyan készülsz Kéthelyre, a nyárvégi Tornyos–találkozóra?

 

– Nem tudok válaszolni érdemlegesen. Korongoztam egy malacperselyt. Ez válasz? 🙂

 

– Erre majd Kisslaki úr reagál! Magam részéről köszönöm szépen a válaszokat, és engedd meg, hogy minden jót kívánjak Neked az elkövetkező napokban, években, évtizedekben!

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 763 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.