Marthi Anna : Mal?r álmomban

Mosolyomba száradt a sok tegnap;
nem volt pénz: elzárták a virtuális beköt?utat;
nem mentem én strandra – ha érted

mire gondolok -, els? randit szalasztottam,

vagy lehet, hogy így volt a jobb?

Kitakarítottam itthon a fürd?szobát.

Álmomban az éjjel ismét figuráztam – rászedve párját –

játszottam egy profi balerinát, s mire a feleség

a teraszon balettcip?ben lábujjhegyen megjelent,

rájött, nekem ez cseppet sem megy, közben

? már félórája cip?je orrán állva engem lesett,

nekem fájt a lábam, bevallani sem kellett már,

nem balerina vagyok, csak aki elvenné az urát.

Legutóbbi módosítás: 2011.06.15. @ 16:17 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak