dudás sándor : Almafa, alkonyat

 

 

Harsogó-zöld levélkék sátrán

kelyhek lámpái égtek a méhek

zsongó rajának világolva, s szívemnek.

Bennem találtak gyönyör?ségre

mind, a lelkemig-bódult roskadással

lehúzott, gy?zelemterhes ágak.

Minden együtt a részeg pillanatban,

csüggedés, kín, reménység, alázat.

 

Így szeretnék élni a jöv?nek!
Akkor úgy t?nt, a fában is tovább.

Áradásszagú szélben fecskék cikáztak,

s a Nap-vértányér hullt alább, alább.

Tudtam, most tücskök kezdik a füvek közt

felzengeni a nyár hívódalát:

felsajgó hiány. Üzent egy csillag

fényjelekkel a messzeségen át.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 763 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.