Bakkné Szentesi Csilla : Simogató

 

Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
– cirógató fényben – becézget, mint hajnal.
Legalább ma mondd ki, de ne is mondd csak
súgjad!
Simítsd  rám a szót, simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt’ fázós es?cseppek…
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul,

szeretlek.

————————–

Rám, rám, rám… ez így nem szerencsés. 

 

 http://www.youtube.com/watch?v=RaPZj9Js87U&feature=related

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.