Milyen jó veled,
az ablakból nézlek: tűnni készülsz,
– fényedtől foltos a papír – nem lát
szemem; kávénál feketébb teát kortyolok,
közben kibontva ihletem: rád
gondolok, ajándékká válik számolatlanul
a pillanat – egy huszonnégy órás nap éke vagy.
Következetesen lemegy glóriás bolygó fejed,
de az új nap első percében megteremtelek.
Kinek látlak, mindegy, bennem élsz,
már nem rajzolom át az arcot, mit a szív vetít,
hiába faggat a tudat, ösztöneim terítékén
tálalva vagy, csúcsra teszlek, de csak azért,
hogy poharam rád emeljem, és felnövőben
odanézzek ahol vagy – ég magasára,
káprázat csuklyádra, mi néhány fenyőnek árnya,
igen, este van, nézlek, Te lemenő, veled élek.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.17. @ 03:50 :: Marthi Anna