Sárga lepke száll lebegve.
Pislogó rőzseláng.
Lobban egyet lenn a fűben,
aztán fenn a borbolyán,
körtefára szökken,
fényes levelekben nézi magát.
A nyár még messze.
Párod, lesz e?
Repcevirág-suhanás.
Gyönyörű.
Vagy falak közé berekesztve,
hímporod hideg üvegre hull.
Mindegy már.
Én láttalak.
Pár, génbe kódolt
mozdulat, szín, forma,
lelkemhez forrva
itt ragadt.
Úgy kerülsz be
gyűjteményembe,
hogy lombok fölött
visz a szél messze.
Emlékszem rád
sárga lepke.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.17. @ 06:12 :: Takács Dezső