Ó, május, mely vétked vonzotta
E kegyetlen bosszút reád?
Hisz ígértél aszút érlelő hosszú őszt,
Reményt, hogy megtelik
Kamránkban a hambár,
S elkerülnek majd a tél gondjai.
Most ím, lefagyott kerted serdülő szépsége,
Elhervadt teljében, mit gonddal ringattál,
De meglásd, erőt kapsz a lábadozáshoz,
Visszatér lelkedbe az éltető derű,
Begyógyul sebe e kegyetlen rontásnak,
Lépted nyomában újra kizöldül a fű!
A csatolmány Horváth Piroska alkotása.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: M.Simon Katalin