Marthi Anna : Rímragály angyala

 

Fenyőfákon angyalszárnyas hó pihen;

dunyhákat szaggató “felleg-ajtó nyitogatóm”

mit üzensz?

 

Szakadna fellegek némasága

e végtelennyi pusztaságra,

csak én maradnék néma!

Hallgatva, mint hull le mellém,

s olvad rajtam el, mint a szó,

mi nékem már nem való, nem való.

 

Csak…

szívemből születő álom,

alatta pihenek: várom,

(panasz szépül) szabadon:

angyalvarázs szárnyalásom!

 

Ezerarcú a mindennap,

kiegyensúlyozott az írott szó,

harmóniát alkotó…

 

Szembe merülő szemből

kihalászódó kérdőjeled pontja

érint.

 

Madárangyal piheg: bízni jó…bízni jó!

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.04.15. @ 19:30 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak