Fenyőfákon angyalszárnyas hó pihen;
dunyhákat szaggató „felleg-ajtó nyitogatóm”
mit üzensz?
Szakadna fellegek némasága
e végtelennyi pusztaságra,
csak én maradnék néma!
Hallgatva, mint hull le mellém,
s olvad rajtam el, mint a szó,
mi nékem már nem való, nem való.
Csak…
szívemből születő álom,
alatta pihenek: várom,
(panasz szépül) szabadon:
angyalvarázs szárnyalásom!
Ezerarcú a mindennap,
kiegyensúlyozott az írott szó,
harmóniát alkotó…
Szembe merülő szemből
kihalászódó kérdőjeled pontja
érint.
Madárangyal piheg: bízni jó…bízni jó!
