Szulimán Eleonóra : Hívott a fény

Nyomtatás

Régen történt, nem tegnap volt,

odabent egy furcsa hang szólt.

Felébredtem mély álmomból,

lépnem kellett, nem utószor.

Egyre romló látásommal,

tüdőm tele fáradt porral,

úgy vágytam már lélegezni,

újra látni, megérkezni.

Nesztelenül kiosontam,

fénykapuig lopakodtam.

Ablakon át visszanéztem,

távozásom észrevétlen.

Hívott a fény, várt a remény,

fénykarjával intett felém.