Seres László : Önzőbb vagyok

Régen tajtékzó vad ló voltam, hisz

 a kőszirtre prüsszögve jártam.

Ma már fulladozok, botorkálva visz

völgyek lankáin is a lábam.

 

Önzőbb vagyok, hogy az idő úgy rohan,

szívverésem is szaporázom.

Magamnak álmodom a hegycsúcsokat,

s reggel itt lent, mind leigázom.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.13. @ 17:31 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.