Szendrői Csaba : Gyermek és a hús

Nyomtatás

most alszom tán?

sipkám túl idétlen, hogy ébren legyek.

minden árnyalat gejl,

s a szivárvány is túl neon,

tudatalattim fölött egy érben;

– vagy holt ág? vasút meg peron?

várok még

most arannyal kivert lépcs?iden;

eszem, iszom.

így,

elnéptelenedve várok,

magam sem tudom kit, sem mikor,

egyszer? vágású disznó,

hogy mosolyog a giccses vágóhídon?

leteszem cilinderem a pultra.

frakkom szakadásán derülök;

– okos malac volt, kedveltem.

lassan átf? a csülök…