Ruder Jana : Nyújtózik az ősz…

 

 

Időnként messzire vitt utam

oda, ahova nem járnak sokan.

Erőm engedte, hogy szálljak,

de az éji csend eltörte

a képzelet-szárnyat…

elhagyott hangom sírt

a magány asztalán,

egy rozsdás falevél fonák oldalán.

 

Nyújtózik az ősz…

hosszan lelóg egy pókfonál,

ha majd a tél gallérjára száll,

megállok. Ideje már…

 

Szembenézek a sötéttel…

rám guruló közönnyel,

a megszokottság rongyaiban járva…

színeket tenyerem vonalaiba zárva

hagyom, hogy ölébe rejtsen a múlt.

 

De te emeld magasra fejed.

Arcodon ott van a jel.

Ne félj…

velem már nem vétkezel.

 

Legutóbb szerkesztette - Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 100 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...