Szívás-vers
Akiket nem szerettem – nincsenek is oly sokan;
Egyre jobban becsülnöm kellene, mert mind olyan,
Amilyen volt egykor – mikor nem szerettem,
Ebben az értelemben biztosak, mint helyi érdekemben
A gravitáció vagy a pénzügyi szabályzók, melyek
Segítnek, szét ne essen az életem; csak szívjam
Fogam, reméljek jobb id?ket – ?k itt lesznek.
Aztán az az aprócska, nagykép? borzas stílú prof.
*
mi van, ha én szebben mondom;
én is szebb vagyok?
és ha jobban mondom – jobb vagyok?
az egész kultúra arra jó,
hogy több asszociációja legyen az embernek –
mondta a zseniális
alkoholista professzor,
és valójában csak szellemes maradt,
szomjan halt a forrás vize mellett,
mert nem tudta élvezni a vizet,
csupán a víz-motívumot elemezgette,
legföllebb a szeszben.
*
így aztán az életben nem lettem okosabb,
de büszke voltam rá, hogy ismertem;
és valósággal meggyászoltam, amikor
elment – józanon tette, s nem is tette,
csak megtörtént vele – fölitta a bánat,
hogy végére járt már minden piának,
mivel a lánya az öngyilkosság motívumát
er?ltette magára korábban
amúgy Leitmotiv gyanánt.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.05. @ 23:49 :: Petz György
