a legszelídebben kezdem a sorokat,
és folyvást csak egy sort, mindig egyet,
nincs rálátásom a másodikra, nem hogy
az ennedikre – de teszem a dolgom
szelíden; és tejfoggal születik minden
eml?s gyermeke – tépje majd miszlikbe
a füvet, vagy rágja a másikat véresre…
szeretjük a természet rendjével erkölcsi
takarónk, és igazolni, mi nem természetes;
a döbbenet teszi az örök rend áldozatát
lehet?vé, mert nem hiszi el, sohasem,
kit egyszercsak – oly hasonlók elvégeznek…
de második természet ez, meg a történelem,
és napi élet, amelyben becsületb?l áram-
szed?znek a b?nöz?trolik és gázolnak,
ha lehet: én leszarom a történelmet –
mondtam büszkén, s ez kölcsönös
– tette hozzá a történelem.
Legutóbbi módosítás: 2010.11.10. @ 17:27 :: Petz György
