Végh Szimonetta : Mozdulatlanul

Éjjel felriadtam egy érzésre,
Hiányod álmomban is utolért,
Monstrumként állt a holdfényben,
Láncot dobott lelkem köré.

A vágy lassan kúszott felém,
Mindent felborított bennem,
Bemászott gondolataim közé,
Elbújt egy titkos ajtó mögé.

A nyugtalanság átjárta szobám,
A sötét kacagva suttogta neved,
Leveg? nélkül az ágy szélén ülve,
Futottam magamban hozzád.

Legutóbb szerkesztette - Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/