László István : 1989

az összes ablakot

beverték…

er?tlenül ülök

a mocskos padlón

a kíméletlen huzatban,

félelem szorít a földre:

ürülékszagú sár fröccsen

minden rúgás után

makulátlan ingemre.

szilánkokra törték

vágyaimat

– nem álmodom –

nem is félek már annyira:

tompa, keser? vigyorral

jutalmazom érdesre

hasított perceimet.

…nem félhetek…

a bilincs csak nekik

megváltás,

nekem er? és tanítás.

(egy tudatos ájulásban

rád is gondolok

emléked er?t ad:

semmi nem fájhat

senki nem árthat)

soha nincs vége…

lassan eszmélek,

a tompa zúgás átölel:

minden hiányzik

minden…

 

 

Legutóbb szerkesztette - László István
Szerző László István 44 Írás
Olvasok, zenélek, filmezek, írok.