Szendrői Csaba : érvelés hajnal ellen

 

 

 

giccses a napfelkelte 
ugye? kerülni  
tudatosan el az öntudatlan 
ébredéseket 
a molyos félálmot 
munka el?tt 
vánszorogni 
a buszmegálló 
hideg padjára fagyva 
várni okafogyottan 

hogy visszaféle a cekker 
el?l szaladni percekkel 
így hasznot húz 
bel?lünk minden 
mégis  
émelyegve mihaszna 
életet élünk 

remegés ez is csak  
nem a korral jár 
mert lehet egyedül is  
a minden közepében halni 

itt mismásol a semmi 
egyhelyben járó 
preparátum mobileként 
rajzolja befordult istenét 
a nép 

de jó is nézni 

cserébe  
olvadt ?szikéket meg  
nyári barnát hányok  
hogy jobb legyen nekem  
hallucinálok rajzfilmeset  
és fényt eszek mint az a csóka  
   
Repedt fazék mosolyod van  
Sárangyal a porhóban.  

 

 

 

A témaválasztással semmi bajom – a költ? bármiben, az élet bármelyik arcában találhat valamely magasztost, felmutathatót, egy ilyen megoldáshoz azonban a m?nek kell?en cizelláltnak kell lennie. A “szociofotó”-attit?dhöz ezzel szemben a m?vészieskedést kell kordában tartani. Ebben a próbálkozásban e két kísérlet nem túl szerencsés elegyét kapjuk. Versnek spr?d, kidolgozatlan (a központozás hiánya itt is a megértés ellen munkál), “markáns”-nak szánt kiszólásai viszolyogtatóak.

Ezzel együtt más portálok bizonyára kapva kapnak majd rajta; több helyütt imádnak dagonyázni az ilyesmiben. Mi nem kérjük, köszönettel.

 

Üdvözlettel: Rossner Roberto

Legutóbbi módosítás: 2010.09.07. @ 15:26 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...