giccses a napfelkelte
ugye? kerülni
tudatosan el az öntudatlan
ébredéseket
a molyos félálmot
munka el?tt
vánszorogni
a buszmegálló
hideg padjára fagyva
várni okafogyottan
hogy visszaféle a cekker
el?l szaladni percekkel
így hasznot húz
bel?lünk minden
mégis
émelyegve mihaszna
életet élünk
remegés ez is csak
nem a korral jár
mert lehet egyedül is
a minden közepében halni
itt mismásol a semmi
egyhelyben járó
preparátum mobileként
rajzolja befordult istenét
a nép
de jó is nézni
cserébe
olvadt ?szikéket meg
nyári barnát hányok
hogy jobb legyen nekem
hallucinálok rajzfilmeset
és fényt eszek mint az a csóka
Repedt fazék mosolyod van
Sárangyal a porhóban.
A témaválasztással semmi bajom – a költ? bármiben, az élet bármelyik arcában találhat valamely magasztost, felmutathatót, egy ilyen megoldáshoz azonban a m?nek kell?en cizelláltnak kell lennie. A „szociofotó”-attit?dhöz ezzel szemben a m?vészieskedést kell kordában tartani. Ebben a próbálkozásban e két kísérlet nem túl szerencsés elegyét kapjuk. Versnek spr?d, kidolgozatlan (a központozás hiánya itt is a megértés ellen munkál), „markáns”-nak szánt kiszólásai viszolyogtatóak.
Ezzel együtt más portálok bizonyára kapva kapnak majd rajta; több helyütt imádnak dagonyázni az ilyesmiben. Mi nem kérjük, köszönettel.
Üdvözlettel: Rossner Roberto
Legutóbbi módosítás: 2010.09.07. @ 15:26 :: Szendrői Csaba