Marthi Anna : TÖMÉNY SZEX

Peter Greenaway Párnakönyv című alkotása után szabadon…

 

 

kézmosás után a kéz pergamen,

párnakönyv a bőr, betűkkel telerajzolom;

ha verset írnál rám holmi baldachinos homályban:

a félszeg szótlanság beparfümözné ostoba egészemet,

maradnának ismét a részletek, itt is élhetnénk

képekben, vagy mozdulhatunk is egymás felé,

miközben úgyis folyton visszalépünk, fordul a nyak, a láb,

puha közeledés és távolodás, bár a kéz levegőt matatva

keresne alkalmat e nászhoz, és megremegne végre tekintetünk-

kacsintó utcai lámpa- nézd! eközben az utcasarkon, kabátba burkolózva

lelépsz a járdáról, tán épp fékező autók felé, csak selymét

bontod az ágynak, hol várok egy versre mit rád írhatok…

Legutóbbi módosítás: 2010.09.04. @ 07:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak