Marthi Anna : öröklét

 

 

ami fent az lent

egyedülvalóságod is kettős

szingularitásod tükröződés csak

szinkronicitásod makró és mikro

közt félúton lélektelen testet öltesz

égben felejtetted lelked

földön hagy a tested

gondolataid már régen nem

látják el valósággal érzeteidet

mi vagy egyáltalán

ember, nyúl, bogár, angyal, isten

senkit nem érdemes kategóriákba tenned

mégis megkülönböztetnéd magad

pedig egyre mégy… tükörből a kérdés

s mit válaszol kit ott látsz?

meggyőződését mutatja

mi változóbb mint napra nap

Legutóbbi módosítás: 2010.09.14. @ 10:23 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak