I.
Ami mindenhol rossz, veled jobb, Anna.
Legyél bombaszakért?, ha a fejem robbanna,
és én hódolva emelek ölel? könnygátat,
hogy a gátlástól duzzadó, ömleng? önvádat
csak régr?l ismerd, mint egy stexes exet a négyesen.
Te hab a tortán, te porcukor a rétesen,
az alma bomlik: a mag meghasadt légylesen.
II.
Néha béklyó a vér, és rablánc a DNS,
a húsz meg három meg nyeretlen kéthetes,
nem lehet, hogy pad alól egyb?l a székre ess,
ha építesz, jól vigyázz, félúton szét ne ess.
Gondolni gond, csak érezni érdemes,
hogy a kihaló szív kiért és miért repes,
gondolni gond, csak érezni érdemes,
hogy fáradó szívvel is gyönyör? szép lehess.
III.
Vásárcsarnok, Batthyány tér.
A kutyalánc a gatyán mit ér
dekel téged?!
Türkiz népdalod énekelt kéket
a gomolyszürke gátra.
Mint teltkarcsú mókus
az olvadó nugátra,
úgy ragadtam rád a játszótéren,
a slag kígyókkal öntözött.
A padlásoktól hányszor kértem,
hogy a felh?k és a föld között
rám is várjon egy tet?tér,
ahol fél nap veled kett?t ér.
