Bonifert Ádám : Mesevilág siratása

“…felnőtt létű sziklakertben romantikát vesztő lettem…” *

 

 

 

Szemenszedett ámítások

búrájából már kimásztam,

vízen járás titkaiból

tanulságot  kiszitáltam,

a válogatott lencsékben,

szerencsét már rég kerestem,

beteg lelkek gyógyítását

eltakarta klónos isten –

varázsvesszőm elkoptattam,

mesebeli csizmám eltűnt,

élet vízét elfolyattam,

delejes tér lassan megszűnt,

terülj asztalt nem találtam,

tündérmesét el nem hittem,

hét törpeként Hófehérkét

nem kívül, de belül vittem.

Mesevilág határait

messze hagytam, s útlevelem

lejárt, vissza nem térhetek –

így lettem a hitvilágban

pont helyett fölös ékezet –

realista, matériás,

álmot veszejtő manócska,

csikorgó a bádogember,

nem érhető el már Óz sem –

mesevilág Atlantiszként

elsüllyedt a végtelenben –

felnőtt létű sziklakertben,

romantikát vesztő lettem,

kaktusz, tüskés, szúró bokor

köszönt ritka ünnepeken –

mesevilág, elsiratlak,

szegényebb így a világom,  

nekem már nem bűvölet vagy,

de lelkemet megnyugtatja,

hogy a gyermek álmok mégis

újranőnek új virágon,

      újra kelnek új világon.

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.