hallod, hogy
pletykálnak rólad,
és kiröhögnek,
mert jó vagy.
nem tör?dsz velük
– ez a te harcod –
hisz neked így jó:
ezt KELL akarnod,
mert anyád így
tanította és apád is
ezt állította eléd:
te csak Ã?Âlégy jóÃ?Â,
ha százszor is
rúgnak beléd!
törött üvegcserepeken
futtatnak mezítláb,
és te futsz,
ez a te utcád
és ott van a házad,
már nincs is messze!
hiába fektetnek
gerendákat eléd
keresztbe!
még sebtében
letépik az inged,
s mikor úgy hiszik
már nincs miben hinned…
te visszanézel
mosolyogva a
vállad fölött,
pedig tudod jól:
nem ez volt
az utolsó
ilyen köröd!
