Bűdi Gábor : Matula Gergely személyiségfejlesztő tréning

*

 

Szergej a Nagy Karácsonyi Semmittevés kellős közepén hagyományosan nekifekszik, hogy a Tüskevár mind a nyolc epizódját ismét végignézze.

Szergej öcsike és Szergej hanyattfekszik az ágyon és nem pusztán a jellemfejlődés szellemi táplálékaként elengedhetetlen Fekete István Gondolatokat kívánja magába szívni, hanem önfeledten szórakozni kíván.

És azt teszik. Szórakoznak.

Ám a szórakozáson túl Szergej nem tud nem arra gondolni, hogy Matula bácsi egyrészt kiváló férfi, másrészt minden mondata arany.

Szergej tulajdonképp a film, illetőleg a könyv minden apró elemét felsorakoztathatná bizonyíték gyanánt. De attól fél, hogy a nagyérdeműt ez nem érdekelné és talán nem is értené.

Talán csak egyet. Mégis.

Matula szemrevételezi Tutajos bicskáját és megállapítja, hogy habár jó acélból készült, ám életlen. És a maga legtermészetesebb módján jelenti ki, hogy megélezteti a békanyúzót, mire Náncsi néni riadtan dramatizálja azt a lehetőséget, hogy az éles késsel Tutajos el fogja vágni a kezét.

Mire Matula megdöbben, és gyermeki őszinteséggel kérdez vissza:

„Há’ mér vágná el?”

Mert Matula fejében az éles kés a használható szerszámot jelenti és nem a sérülést. Matula elméje tiszta és nem terhes kényszerképzetekkel, félelmekkel.

Matula Gergely, ha élne, ma dúsgazdag ember lenne.

Hiszen ezrek járnának a kongresszusi központban tartandó személyiségfejlesztő tréningjére, és áhítattal lesnék minden gondolatát. Hiszen Matula Gergely tudja azt, amit manapság már igen kevesen.

Azt, hogy az Élet az, ami. A kés, az kés és nem sérülés. A dolgok pedig azok, aminek látszanak. A szúnyog csíp. A nád vág. A madár repül, a hal úszik.

És… ami a legfontosabb, Matula sosem beszél mellé, és sosem mond mást, mint amit gondol.

Tutajos megkérdezi Matulától, hogy „Nem nehéz a hátizsák Matula bácsi?” Mire Matula mondja: „De, nehéz.” És Tutajos azonnal tudja, hogy milyen hülyeséget kérdezett, hiszen majd pont Matula fogja azt a szociális maszlagot kinyögni, hogy „Áááá Gyula, nem nehéz az, sőt kifejezetten öröm cipelni!” ????

Hááááát – gondolja Szergej –, Matulának szobrot kéne állítani, az Ő képét kellene pénzre nyomtatni, és az általános iskolákban Matula órákat kellene tartani.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bűdi Gábor
Szerző Bűdi Gábor 40 Írás
Nem vagyok író, s nem vagyok költő. Nem tanultam sem írni, sem költeni, s már nem is fogok. De gyakran túlcsordul bennem az öröm vagy bánat, a düh vagy lelkesedés, s ami átfolyik a peremen az rászárad a papírra. Olvasható formában. Van egy vers, amely megváltoztatta az életemet, beszéljen helyettem: "Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat. h bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás,rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök, a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak." Babits Mihály - Jónás imája