H.Pulai Éva : John Milton

ââ?¬Å¾…igazi költ?, aki anélkül állt az rdög pártján, hogy tudatában lett volna.ââ?¬Â (Blake)

 

John Milton (London, 1608. december 9.Chalfont, 1674. november 8.) angol költ?, politikus, a barokk irodalom egyik legnagyobb alakja. Legismertebb m?ve az Elveszett Paradicsom cím? eposz (Paradise lost, 1667). Er?teljes, szónoki prózája és költészetének választékossága hatalmas hatást gyakorolt a 1819. század irodalmára. Költeményei mellett Milton több röpiratot publikált az emberi jogok és a szabad vallásgyakorlás védelmében, és Oliver Cromwell titkáraként aktív részt vállalt az angol polgári forradalomban.

 

John Milton Londonban született. Édesanyja, az er?sen vallásos Sarah Jeffrey egy keresked? hajós leánya volt, édesapja – maga is John – pedig törvényszéki írnokként kereste a kenyerét, emellett szabadidejében zenét is komponált. A család elég tehet?s volt ahhoz, hogy vidéken is legyen egy házuk.

 

Milton els? tanítómestere édesapja volt, akit?l örökölte a m?vészetek szeretetét, illetve a St. Andrews-i Egyetemen végz? Thomas Young presbiteriánus lelkész oktatta gyermekkorában, aki maga is író lett a kés?bbiekben.[1] Tizenkét évesen Miltont felvették az otthonához közel es? Szent Pál iskolába, majd a Cambridge-i Egyetemen a Christ’s College hallgatója lett. Ekkortájt kezdett el latinul, olaszul és angolul verselni. A kozmikus szerelemvágy egyik legszebb kifejez?je tavaszt váró ötödik elégiája, amelyet latinul írt, címe: In adventum veris. Egyik legels? angol nyelv? m?ve (On the Death of a Fair Infant, azaz Egy sz?ke gyermek halálára, 1626) akkor született, amikor n?vére, Anne Philips elvetélt. 1629 karácsonyára írta meg els? nagy angol nyelv? költeményét, az ünnepi ódát Krisztus születésnapja alkalmából. Dante és Petrarca ódái, a Fletcher fivérek és a manierista iskola is er?sen hatott költ?i képzeletére.

 

Milton nem tudott alkalmazkodni az egyetemi élethez, nem érezte jól magát az ósdi, középkori légkörben. Kiérdemelte a „Krisztus asszonya” gúnynevet, amikor hexameterben tiltakozott az akkori világvége-hangulat ellen. Mindazonáltal az egyetemen megszerezte a baccalaureusi, majd 1632-ben a mesteri fokozatot, de Cambridge-et elhagyva Milton végleg feladta korábbi tervét, hogy papi pályára lépjen. Ezután hat évig nem dolgozott, hanem apjánál lakott, készült a költ?i pályára és írt. Ekkoriban születettek a L’allegro és az Il penseroso (1632) c. költeményei, s els? drámai kísérlete, amely a f?h?s után a Comus (1634) címen lett ismert. Milton e korai költészetét a Lycidas (1637) c. pásztori elégia zárja le, amelyet az ír tengerbe veszett volt cambridge-i diáktársa, a költ? és lelkész, Henry King emlékére írt. Korai versei csaknem minden angol antológia elmaradhatatlan darabjai.[2]

 

 

Politikai pályán

 

1635-ben a Milton család Hortonba (Buckinghamshire) költözött, ahol John folytatta görög, latin és olasz tanulmányait. Az 1630-as évek végén Franciaországba és Itáliába utazott. Párizsban találkozott a teológus és jogász Hugo Grotiusszal, Firenzében pedig meglátogatta az inkvizició ?rizete alatt álló már öreg és vak Galileo Galileit – a csillagász teleszkópjáról az Elveszett Paradicsomban is megemlékezett, egyik beszélgetésüket pedig kés?bb feljegyezte híres el?terjesztésében (Areopagitica, 1644), mely a szólásszabadság érdekében született. Ebben írta, hogy a könyvek mintegy fiolákként ?rzik meg az elme legnagyobb teljesítményeit.

1639-ben Milton a skót felkelés hírére elindult haza, nem utazott tovább Sziciliába és Görögországba, ahogyan eredetileg tervezte. Visszatért Londonba, ahol iskolát alapított unokaöccsei és még néhány diák számára. Tanárkodása alatt nem írt, és a hamarosan kitör? angol polgári forradalom 20 évre eltérítette az irodalmi pályától, így az Arthur királyról tervezett eposzát sem írta meg. Milton a polgárháborúban az Oliver Cromwell vezette puritánok mellé állt, így több pamfletet írt például a püspökségek intézménye ellen (1642), a válással (1643) és a sajtószabadsággal (1644) kapcsolatban. 1649-ben támogatta I. Károly lefejezését. Közben Cromwell mellett az idegen nyelvek titkára lett.

1651-52 telén következett be Milton tragikus és teljes megvakulása. Cromwell mellett mindvégig kitartóan dolgozott, és vakon is folytatta parlamenti tevékenységét, ráadásul vaksága szókészletének és kifejez?készségének fejl?déséhez vezetett, amelyet mind politikai röpirataiban, mind m?vészetében kamatoztatott is. 1660-ban, II. Károly restaurációja idején letartóztatták, mint a protektorátus védelmez?jét, de hamarosan elengedték. Mindemellett b?ségesen megfizetett ellenzékisége miatt: m?veit nyilvánosan elégették és meglehet?sen elszegényedett. A halálos ítélett?l valószín?leg csak vaksága mentette meg.

 

Milton családja

 

John Milton el?ször 1642-ben n?sült. Választottja a 17 éves, m?veletlen és királypárti Mary Powell volt, aki alig egy hónap után külön költözött Miltontól. Az elhagyott m?vész ekkor írta meg kés?bb elhíresült pamfletjét (The doctrine and discipline of divorce = A válás elmélete és gyakorlata) a válásról, melyben kifejtette – emiatt több egyházi kritika illette – hogy a szerelem a kegyes lelki vonatkozás mellett testi aspektussal is rendelkezik. A polgárháború hatására végül Mary a következ? évben visszatért férjéhez, és 1652-ben bekövetkezett haláláig három gyermeket szült a költ?nek.

1656-ban kezd?dött Milton második házassága: Katherine Woodcock a neki szült leánygyermekkel együtt azonban már 1658 folyamán meghalt. A költ? szonettben emlékezett meg róla. A megkeseredett költ? ekkor írta meg monumentális eposzát, az Elveszett Paradicsomot, amit azonban a pestisjárvány és az 1666-os londoni t?zvész miatt csak 1667-ben publikáltak.

 

Munkácsy Mihály: Milton

 

Öregkor

 

Az 1660-as években új, szintén fiatal feleségével, Elizabeth Minshullal a mai Burnhill Rowra költözött. A nagy korkülönbség ellenére a házasság boldognak bizonyult. Milton élete hátrelév? részében itt is maradt egy Chalfontba tett utazást (1665) kivéve, amit a pestis elkerülése érdekében tett. Kései verseit a vak költ? rokonainak és tanítványainak címezte. Nyugodt, békés körülményeir?l tanúskodik leghíresebb m?vének folytatása, az 1671-ben megjelent Megtalált Paradicsom. Ugyanekkor írta meg egyik legszebb m?vét, mely A küzd? Sámson címet viseli. Témája a megalázott gy?zedelme a megalázók fölött. Ez a gy?zelem a megvakított ember diadalmas, önként vállalt halálával teljesedik be.

1674. november 8-án hunyt el Chalfontban (Saint Giles, Buckinghamshire). Édesapja mellé temették Cripplegate-ben, a Saint Giles templomban. Több forrás állítása szerint sírját kés?bb megszentségtelenítették: fogait és hajának nagy részét ellopták a templom felújítási munkálatai közepette.

 

Milton költ?i jelent?ségét nagy általánosságban az Elveszett Paradicsom megjelenése után ismerték fel. (El?tte még maga Milton is kétségekkel viseltetett m?vészetével kapcsolatban, gyötörte az a gondolat is, hogy mi lesz az ? alkotásainak a sorsa, ha az oly kevesek által beszélt és ismert angol nyelven írja). Személyisége és eredményei így is a kritikusok vitatémájává vált.

Milton Elveszett Paradicsomának h?se a Sátán, aki Isten elleni harcában alulmarad. ? a b?n maga, de lelki keménysége vonzóvá teszi. Ádám és Éva az isteni-démoni ellenfelek játékszere.

 

Milton óriási m?veltsége és fantasztikus képzel?ereje együtt érvényesül a magasztos, egyben kalandosan érdekes történetben. Milton eredetileg drámának, égi és földi tragédiának képzelte. Mire befejezte, tízénekes eposz lett bel?le.

 

Az Elveszett paradicsom témabeli és eszmei folytatása a közvetlenül utána felépített Megtalált Paradicsom. Itt a b?nbeesés tragikumát kiegyenlíti a megváltás elnyerése. H?se Jézus Krisztus, itt ? áll szemben a Sátánnal. És ez a befejezés egységes történetté teszi a b?nbeesést?l a megváltásig húzódó emberi utat. Talán a tragikum hiánya miatt kevésbé izgalmas a m? az el?djét?l.

 

Milton m?vészete és szemlélete nagy hatást gyakorolt a kés?bbi korok m?vészetére. A romantikus William Blake és Percy Bysshe Shelley a Sátán megformálásáért tartotta nagyra Miltont (Blake azt mondta róla, hogy „igazi költ?, aki anélkül állt az Ördög pártján, hogy tudatában lett volna”). Mellettük fontos megemlíteni még George Byron, John Keats és Alexander Pope m?vészetére gyakorolt hatást. Feltehet?en Joseph Haydn Teremtés-oratóriumához Milton eposzából merített ihletet. Elvont, eszmei kapcsolat mutatható ki Friedrich Nietzsche Zarathusztrája és Milton Elveszett Paradicsoma között.
John Milton több mint két évtizeden (
16521674) át élt és alkotott leányai körében teljesen vakon, nagy m?veit egyik leányának mondta tollba. Életm?ve mind a mai napig nagy tiszteletet vált ki a m?velt világban, f?leg az Elveszett paradicsom és A Küzd? Sámson.

 

A küzd? Sámson a költ? utolsó nagy m?ve, egyetlen drámája a shakespeare-i dramaturgiát elutasítva a görög tragédia hagyományaihoz nyúl vissza (ezt a dráma el?szavában szépen és alaposan meg is indokolja). A darab felépítése szinte statikus, Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszának modorában, mégis hatalmas mozgás megy benne végbe a végkifejlet felé. A megvakított, megalázott Sámson a filiszteusok rabszolgájaként teng?dik, kétségbeesését és lelkiismeretfurdalásait semmi nem enyhíti, ám amikor az ünnepet ül? filiszteusok még jobban megakarják alázni, végzetes bosszúterv jut eszébe: ledönti az ünnepi csarnok oszlopait, s a filiszteus nagyurak közt maga is halálát leli. A költ? személyes tragédiájának (vakságának) és a legy?zött lázadás törhetetlen dacának hangot adó tragédia az angol költészet gyöngyszeme.”

Legeza Ilona

 

Európa fest?inek legjobbjait is megihlette a vak költ?, közülük legnagyobb sikere Munkácsy Mihály Miltonjának volt, talán azért, mert Milton el- és befogadottsága 1878 körül volt a csúcson mind Európában, mind Amerikában.
Kiváló illusztrációk születtek az Elveszett paradicsomhoz, köztük a fent említett William Blake, majd kés?bb
Gustave Doré által.

 

 

Az 1668-as els? kiadás borítója. 

 

„Üdv, Szent Fény, Menny elsoszülötte, ki

az Örökkel vagy egy-örök sugár:

nem bun, hogy így nevezlek? Mert ha Isten

fény, s kezdettol megközelíthetetlen

fényben lakozott, benned lakozott,

os fény-láng-lényeg fénylo árama.

Vagy jobb neved: Tiszta Éther-Özön,

melynek forrása titok?”

 

(Szabó Lorinc fordítása)

 

Elveszett Paradicsom

 

Az Elveszett paradicsom (Paradise Lost) John Milton 17. századi angol költ? epikus költeménye blank verse formában. Eredetileg 1667-ben adták ki 10 könyvben, melyet egy második kötet követett 1674-ben, amely immár 12 könyvb?l állt. A költemény a zsidó és a keresztény kultúrkör „b?nbeesés”-történetét dolgozza fel illetve a paradicsomból való el?zetést. Milton célja, hogy igazolja isten akaratát az ember el?tt (l. 26), és hogy igazolja az eleve elrendeltség és a szabad akarat konfliktusát.

 

Milton 12 könyvre osztotta fel a könyvet, annak ellenére, hogy Homérosz 24-re osztotta az Iliászt és az Odüsszeiát. Az egyes könyvek hossza változó, a leghosszabb a 9. könyv 1189 sorral, míg a legrövidebb 7. könyv mindössze 640 soros. Mindegyik könyvet egy összefoglaló vezet be, melynek címe Érvelés (“The Argument”). A költemény az eposzok formai követelményei szerint in medias res kezd?dik. A történet hátterét csak a 6. és a 7. könyvekb?l tudjuk meg.

 

Milton könyve két történetet tartalmaz: Sátán (Lucifer) történetét és Ádám és Éváét. Luciferével a háborús eposzoknak tiszteleg Milton. Ebben Lucifer és más lázadó angyalok, akiket Isten legy?zött és ezért a pokolba kerültek, most a démonok hadiszállásán (Pandemonium) Lucifer vezetésével arra készülnek, hogy legy?zzék Istent. Lucifer legf?bb segít?i Mammon és Belzebub. A történet végén Sátán vállalkozik rá, hogy egyedül megmérgezi az újonnan teremtett földet.

 

A másik történet ett?l egészen eltér. Ádám és Éva most szerepel el?ször a keresztény irodalomban úgy, hogy viszonyuk van még a b?nbeesés el?tt. Vannak érzelmeik, személyiségük és nemiségük. Sátán kihasználva Éva hiúságát, szépeket mondva neki könnyen b?nbe csábítja ?t. Ádám ezt látva szintén b?nre adja fejét és eszik a tiltott gyümölcsb?l. Mikor újból szerelmeskednek, immár egy egész más vágy bújkál bennük, ami korábban nem volt meg. Miután rájönnek, hogy a “Tudás fájának” gyümölcséb?l ettek, veszekednek, de Éva lecsillapítja Ádámot. Ezután Ádám elutazik egy angyallal egy képzeletbeli utazásra, ahol víziók után megbánja, hogy ettek a gyümölcsb?l. Azonban reménye is támad Jézus Krisztus látomása után. Ezután kiüzetnek az Édenb?l és egy angyal közli velük, hogy belül még megtalálhatják a Paradicsomot. Így Istennel távolabbi kapcsolatban lesznek, aki jelen lesz mindenhol, ugyanakkor láthatatlan.

 

Az üdvösség ugyan elvész, de megindul az emberi út. Ádám és Éva a m? végén újra visszakerülnek a jelenbe, s meghallgatván a próféciát nem teljes kétségbeesésben, hanem némi reménnyel hagyják el a paradicsomot.[3] Olvassuk a befejez? sorokat Jánosy István fordításában:

 

„El?ttük a világ, hol nyughelyet

lelnek, s vezérük lesz a Gondviselés.
Kéz kézbe, lassú vándorlépteik
magányban az Édenen át vezetnek.”

 

Lucifer, az Elveszett paradicsom f?h?se
Gustave Doré metszete.

 

John MIlton

L’Allegro

 

   Hess, Bánat, rútak rútja,
Szüléd vak Éjfél s ugató Pokol;
   Hol a Styx bújdokol
S torz nép közt, dúlt jajok közt zajlik útja,
   Barlangot ott keress,
Kotlós Homály tárt, véd? szárnya vár
     Meg károgó madár
S a mord szemöld? szirtek árnya, vad
   Bozóttal, mint halad,
Menj, éjsetét bús pusztát ott szeress!
   Ám j?jj, egek virága, színe,
Égi neven: Euphrosyne
S a földön: szívtáró Öröm,
Kit búgva édes gyönyörön
Vénusz sz?lt (s még két Gráciát),
S repkényes Bacchus volt atyád.
Vagy, ââ?â?¬ más regés szó mást zenél, ââ?â?¬
A lenge, víg Tavaszi Szél,
Zephyr, a Hajnalt üldöz?n,
Megejté a meleg mez?n,
És kék ibolya-garmada
Volt ágyuk s rózsák harmata
Hullt rájuk s lettél drága sarj,
Hogy táncot, fényt és dalt akarj.
   No, jer, Tündér s kísérjen az
Ötlet s a Gúny, a friss kamasz,
S Pajzánság s Tréfa, a hamis
Bókkal, Csókkal s Mosollyal is,
Min?t?l Hébe ajka lágy
S melynek az arc kis gödre ágy, ââ?â?¬
Meg Játék, mely bút kerget és
Hasát fogva a Nevetés!
   Így j?jj, s jöttöd tánc legyen,
Lejtve könny? lábhegyen,
S lengjen veled, jobbodra f?zve
Édes Szabadság, ormok sz?ze,
J?jj s engem is, igaz feled,
Segíts, járnom vele s veled,
S merre víg rajod vezet,
Várjon tiszta élvezet:
Pacsirta adjon drága kéjt
Riasztva a nagy, lomha Éjt,
Mely megfut zord ?rtornyirúl,
Mihelyt a tarka ég pirul
Friss „jóreggelt”-tel bús lakom
Köszöntve a gyúlt ablakon,
Átintve vadsz?l?k bogán
S indázó vadrózsák sokán,
Míg ?zi lenn a még nyakas
Homályt a vígtorkú kakas,
Mely dombján büszkén lépeget
S jön háreme a cs?r megett.
Vagy halljam: kürt szól s eb csahol
Az álmos erd?n valahol
S dért?l diderg? dombokon
Viszhang perel a lombokon.
Menjek víg nép közé korán,
Zöld halmokon, szílfák során,
Hol tág kapút keletre tár
A város, és felölti már
Borostyán-t?z díszét a Nap,
S száz szolga-színt felh?je kap.
Kanyargó füttyét szaporázván
Paraszt szánt a közel barázdán,
Nótás tejeslány hangja zeng,
Fen?kövön a kasza peng,
S mesélgetnek h?s völgytorok
Dudvás ölén a pásztorok.
   Bármerre nézzek, új öröm
Tárúl elém a tág körön:
Barna föld és szürke táj,
Eddegél a kósza nyáj,
Medd? szirtek vén feje,
Fáradt felleg menhelye,
Sárga szikf?s, tarka mart,
Vékony ér s tág, büszke part,
Messzi torony fölszökik,
Lomb takarja köldökig,
S tán alatta lány pihen,
S meglesi egy kandi szem…
   Né! ott apró tanya áll,
Két vén tölgy közt füstje száll,
Ott vendégli Thyrsisét,
Kinálva jámbor f?vek jóizét
Víg Corydon, s a tál ürül
S Phillis, a szép szakács, örül,
Majd kisiet, mert sok a dolga,
Már várja Thestylis, a szolga,
Kévét kötni s évszak szerint
A sz?ke kazlat rakni kint…
   Olykor meg, bércek peremén
A nyájas falvat járom én:
Ünnep boldog harangja csöng,
Közbe víg citera pöng,
Árny-sakkozta táncteren
Táncosokból lánc terem,
S kicsi-nagy, míg nap süti,
A vidám lapdát üti;
   Így röpül a hosszú nap,
S este sör vár, barna hab,
S f?szerezni f?szerét,
Tündér Mabról víg regét,
ââ?â?¬ Sajt likába mint esett, ââ?â?¬
Gazdasszony mond kedveset,
S hogy a lápon járva férjura
Mint lelt egy árny-csépl?s, fura
Manót, ki csésze tej fejében
Egy éj alatt kicséplé szépen,
Mint tíz béres se, a magot,
Aztán lustán becammogott
S a t?znél elnyúltan melengett,
Süttetve, mely lomhán lelengett,
A pelyva-lepte nagy szakállt
S huss! kakasszóra tovaállt…
S tovább nincs… kiki ágyba bú
S halk altatót szél sípja fú…
   Hát a tornyos városok!
Mily nyüzsg?n bazárosok!
Hány úrfi s h?s! mind vakmer?k!
Békében is csatát nyer?k!
S hány büszke hölgy! t?z-íjakat
Rejt szép szemük s dús díjakat
A kard hegye s az elme-él
Csak édes bájuktól remél!
Itt Hymen táncát hadd lesem:
Fáklyásan, sáfrány-leplesen
Jön s dáridó zeng, karnevál,
Álarcos, antik fény? bál,
Akár egy ifjú költ? nyári álma,
Ha esti partfokon valóra válna…
Aztán a drága színpad vonzzon:
A túdós versmértékü Jonson
S édes Shakespeare, Fantázia
?serd?-hangú, vad fia!
Majd, hogyha a gond terhe nyers,
Görög bájú dal s tiszta vers,
Mit zord id? el nem temet,
Hadd védje s járja lelkemet:
Míg lassú lágy lejtése fordul,
Zárt édessége mind kicsordul
S olvadt kanyarral úgy halad,
Hogy a finom, halk út alatt
Minden borús bilincs lefejlik
S az Összhang rejtett lelke sejlik;
S Orpheus, hallva a zenét
Nyitja aranyálmú szemét
A csöndes asphodélos-ágyon
S az esd? dalt tanulja vágyón:
Megnyerni majd Plutó el?tt
A félig megnyert drága n?t…
   Kivánt gyönyöreim ezek,
Öröm! add meg, s tiéd leszek!

 

Fordította: Tóth Árpád

 

 

 

Jegyzetek és források:

 

1.       John Milton

2.       Világirodalmi lexikon i.m. 408. o.

3.       Világirodalom i.m. 436. o.

 

Világirodalom /szerk. Pál József. Budapest : Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. Sz?nyi György Endre: Milton. 434-437. o. ISBN 963-05-8238-4

Szenczi Miklós – Szobotka Tibor – Katona Anna: Az angol irodalom története. Budapest : Gondolat, 1972. 699 o. A miltoni szintézis ld. 200-216. o., Szenczi Miklós írása.

Világirodalmi lexikon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982. 8. köt. John Milton szócikk, írta Szentmihályi Szabó Péter, ld. 408-412. o. ISBN 963-05-3109-7

 

Küls? hivatkozások:

 

John Milton magyarul és angolul Bábel Web Antológia

John Milton: A küzd? Sámson (MEK) MP3 Hallgatható változat!

http://mek.oszk.hu/04700/04771

 

 

hu.wikipedia.org

hu.wikisource.org

legeza.oszk.hu

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1133 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva